TEXTIL+ – Hagyomány és kísérletezés a kortárs magyar textilművészetben
A textil az emberi kultúra egyik legrégebbi anyaga. Mindennapjaink része, egyszerre kapcsolódik a használathoz, az otthonhoz és a hagyományokhoz. A 20. század második felétől azonban egyre hangsúlyosabban jelent meg önálló művészeti kifejezésmódként is. A szövés, a fonás és a varrás hagyományos technikái mellett új anyagok, térbeli megoldások és kísérleti eljárások gazdagították a műfajt. A kortárs textilművészet ma már nem feltétlenül a megszokott értelemben vett textiltárgyakat jelenti: alkotásai gyakran a képzőművészet és az iparművészet határterületein helyezkednek el.
Ezt a sokszínűséget mutatta be a Sárospataki Képtárban 2026. augusztus 14-én megnyílt TEXTIL+ / kortárs magyar textilművészet című kiállítás, amely a Zempléni Fesztivál keretében valósult meg.
A Magyar Művészeti Akadémia és a Sárospataki Képtár együttműködésében létrejött tárlat 16 alkotó közel 40 műtárgyán keresztül adott betekintést a magyar textilművészet jelenlegi törekvéseibe. A tárlat anyaga a több mint öt évtizedes múltra visszatekintő Nemzetközi Textilművészeti Triennálé hazai alkotóinak válogatott munkáira épült. A triennálé jelentősége abban is áll, hogy rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosít a műfaj alkotóinak, és teret ad a textilművészet új irányainak megismerésére. A sárospataki válogatás kurátorai, Regős Anna és Attalai Zita olyan alkotásokat állítottak egymás mellé, amelyek érzékeltették a kortárs magyar textilművészet technikai és szemléleti változatosságát. A művek egy része a hagyományos textilkészítésből indult ki, más alkotások a megszokott anyaghasználat és formai keretek újragondolásával keresték a műfaj lehetőségeit.
A TEXTIL+ egyik fontos sajátossága volt, hogy a kortárs válogatás mellett a Sárospataki Képtár saját gyűjteményéből is bemutatott műveket. Ez a történeti kitekintés lehetőséget adott arra, hogy a látogatók ne csupán a textilművészet jelenlegi törekvéseivel, hanem azok előzményeivel is megismerkedjenek. A magyar textilművészet történetében az 1960-as és 1970-es évek jelentős fordulatot hoztak. Ebben az időszakban egyre több alkotó kezdte a textilt önálló képzőművészeti médiumként alkalmazni. A hagyományos technikák új értelmezést kaptak, és előtérbe kerültek a kísérleti megoldások, az anyag tulajdonságainak tudatos vizsgálata, valamint a térbeli gondolkodás. A Képtár gyűjteményéből Gecser Lujza, Szabó Marianne, Hübner Aranka, Lovas Ilona, Szenes Zsuzsa és Szilvitzky Margit alkotásai szerepeltek a bemutatón. Munkásságuk különböző módokon kapcsolódik ahhoz a művészeti folyamathoz, amelynek eredményeként a magyar textilművészet nemzetközi elismertségre tett szert. A Jaskó Beatrix által kurált gyűjteményi válogatás nem egyszerűen kiegészítette a kortárs kiállítást. A két anyag egymás mellett történő bemutatása segített megérteni, hogy a jelenlegi alkotói kísérletek nem előzmények nélkül születtek. A kortárs művekben megfigyelhető formai és anyaghasználati szabadság számos ponton kapcsolódik a korábbi generációk útkereséséhez. A kiállítás így egyúttal a Sárospataki Képtár gyűjteményének értékére is ráirányította a figyelmet. Megmutatta, hogy a helyben őrzött műalkotások nemcsak egy adott korszak dokumentumai, hanem a kortárs művészeti folyamatok értelmezéséhez is fontos támpontot nyújthatnak.
A TEXTIL+ megvalósítása túlmutatott egy időszaki kiállítás megrendezésén. A Sárospataki Képtár számára fontos feladat, hogy a kortárs képzőművészet országos jelentőségű alkotóit és törekvéseit a régió közönségéhez is közelebb hozza. Ebben különösen fontos szerepet játszott a Zempléni Fesztiválhoz való kapcsolódás. A fesztivál programkínálatában a zenei események mellett a képzőművészet is hangsúlyos helyet kapott, így a kiállítás olyan látogatókat is megszólíthatott, akik elsősorban más kulturális programok miatt érkeztek Sárospatakra. A tárlat iránt a nyári időszakban turisták és helyi érdeklődők egyaránt érdeklődtek. Szeptembertől egyre több iskolai csoport is felkereste a Képtárat, lehetőséget teremtve arra, hogy a fiatalok közvetlenül találkozzanak a kortárs textilművészettel. A kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai tevékenység különösen fontosnak bizonyult. A gyermekek a művek megtekintése mellett saját alkotótevékenységen keresztül is megtapasztalhatták a szálak, az anyagok és a különböző felületek alakításának lehetőségeit.
A TEXTIL+ létrejöttében a Sárospataki Képtár és a Magyar Művészeti Akadémia mellett fontos szerepet vállalt a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért közhasznú alapítvány is. Az együttműködés közös célja a magyar textilművészet értékeinek megőrzése, a kortárs alkotók bemutatása és a műfaj szélesebb körű megismertetése volt. A kiállítás megvalósítását a Magyar Művészeti Akadémia Miskolci Regionális Műhelye, Sárospatak Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A tárlat jó példája volt annak, hogyan kapcsolódhat össze egy vidéki közgyűjtemény saját művészeti öröksége a kortárs alkotói folyamatokkal. A Sárospataki Képtár gyűjteményi anyaga és a triennálé alkotásaiból összeállított válogatás egymást értelmezve mutatta be a magyar textilművészet több évtizedes változását.
A TEXTIL+ legfontosabb eredménye így nem csupán az volt, hogy jelentős kortárs alkotásokat hozott Sárospatakra, hanem az is, hogy a műfaj múltját és jelenét egy kiállítás keretében tette megismerhetővé a látogatók számára.
