Álmok, emlékezések, képzeletek
Az MNMKK MNM Rákóczi Múzeuma harmadik alkalommal rendez kiállítást Zugor Sándor műveiből. A 2025. augusztus 7-én a Rákóczi Látványtárban megnyílt tárlat „Álmok-emlékezések, képzeletek – Válogatás Zugor Sándor Amerikában készült műveiből” címet kapta.
Dr. Tamás Edit múzeumigazgató köszöntőjében felidézte, hogy a Sárospataki Alkotóotthon és a Rákóczi Múzeum közös gondolat szülötte. Rácz István személye ott van mindkét intézmény történetében. Az Alkotóház 1947 és 1959 között a Rákóczi-vár egy részében működött. A Rákóczi Múzeum hivatalos megalapítása 1950-ben, 75 esztendővel ezelőtt történt. Zugor Sándor 1953-1955 között többször járt Sárospatakon.
Zugor Sándor most megnyílt kiállítását Csetneki József sárospataki képzőművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A művész életútját bemutatva kiállításmegnyitójában idézte Vámosi Katalin gondolatait: „Zugor Sándor vándorember volt, aki mindenhol otthon érezte magát, és sehol sem volt otthon, talán ezért festette gyakran a kikötőket. Az álmok, emlékezetek és képzeletek világa volt igazi otthona.” Zugor Sándor meghatározó élménye volt az itáliai táj varázslatos szépsége. 1957-ben New Yorkba telepedett le. Amerikában készült műveiből válogat a most megnyílt tárlat.
A kiállításmegnyitón a jelen volt Mózes Árpád, Sárospatak Város alpolgármestere, a társintézmények képviselői, Baksai József Munkácsy-díjas festőművész, az Urbán György Nemzetközi Képzőművészeti Szabadiskola és Ifjúsági Művésztelet résztvevői is.
A magyar származású amerikai festő és grafikus művész életútját és munkásságát részletesen Vámosi Katalin: Zugor Sándor (1923-2002) – A színek bűvöltében Budapesten, Rómában, Sárospatakon és New Yorkban című kötetében mutatta be. Vámosi Katalin műve a Rákóczi Múzeumban, a Múzsák Templomában (Trinitárius kolostorban) 2008-ban általa rendezett kiállításhoz kapcsolódva jelent meg (kapható jelenleg is).
Zugor Sándor 1923. február 7-én született a mai Bosznia-Hercegovinában található Bosznabrodon. Egy éves, amikor a család Székesfehérvárra költözött, édesapja szüleihez. A festés iránti vonzalma már kisgyermekként megmutatkozott, szívesen töltötte idejét a téli estéken festegető édesapja mellett. Ez az élmény döntő jelentőségű volt művészetének alakulásában.
Középiskolai tanulmányai során a festészet iránti elköteleződése csak egyre erősödött, magántanítványként járt Aba-Novák Vilmoshoz, majd Szőnyi Istvánhoz.
1941-ben a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon kezdte meg tanulmányait, ahol két kiemelkedő szakmai tudással bíró pedagógus szárnyai alá került. A festészetet Szőnyi Istvántól, a grafikát Varga Nándor Lajostól tanulta.
Szerette a főiskolát és a hozzá kapcsolódó művésztelepeket. A főiskolai évek alatt több művésztelepen is megfordult, lelkesítően hatott rá, az itt megélt alkotói szabadság, az idillikus légkör és a táj szépsége.
A főiskolai évek után 1947-ben Zugor Sándor kétéves ösztöndíjat kapott Rómába, Bíró Antal, Böhm Lipót és Reigl Judit alkotótársaival együtt, ahol a Magyar Akadémia, a Collegium Hungaricum fogadta a művészeket. Szinte az egész országot beutazták. A mediterrán vidék varázslatos szépsége és az antik miliő egész életében meghatározó élményként hatott rá. Művei több kiállításon is szerepeltek.
1948-ban Romában készített ceruzarajzot Pilinszky János költőről és Weöres Sándorról, valamint ekkor íródott Pilinszky János Zugor Sándornak dedikált verse is.
Rómából hazatérve Párizsba szeretett volna menni, a Julian Akadémián folytatva tanulmányait, de nem volt útlevele. Többszöri sikertelen szökési próbálkozása után egy évre a veszprémi börtönbe került, majd további két évig a rendőrség felügyelete alatt állt.
Ezekben az években már aktívan dolgozott.
1952-ben a Nemzeti Grafikai Pályázaton első díjat kapott 18 darabból álló „A háború borzalmai” című sorozata.
A háború utáni ínséges időben, a kilátástalanság, a munkanélküliség, az egyre nehezebb megélhetési körülmények jellemezték a mindennapokat.
Ebben a forradalom előtti időszakban nyújtott reménysugarat az alkotók számára 1953-1956 között a művésztelepek világa. 1953-1955 között többször járt Sárospatakon és vendégeskedett a verőcei művésztelepen is.
A sárospataki tartózkodás több szempontból is boldog időszak volt Zugor Sándor számára. A nagy kulturális múlttal és gazdag természeti szépségekkel rendelkező vidéki légkör alkalmat nyújtott a zavartalan munkára és az üdítő pihenésre.
1956-ban, amikor lehetősége adódott rá, feleségével együtt elhagyta az országot. Először Bécsbe ment, majd Amerikába. Néhány hónap clevelandi tartózkodás után 1957 elején New Yorkba költözött. A legjobb munkáit – ötven-ötven festményét és grafikáját – tartalmazó mappájának útközben nyoma veszett. Az elveszett mappa pótolhatatlannak bizonyult, és talán ez is akadályozta abban, hogy az első időszakban kapcsolódni tudjon New York művészeti életéhez. Négy év kellett ahhoz, hogy saját műteremhez jusson. Rövid ideig Manhattanben laktak, majd Brooklynba költözött a család, ahol 12 évig éltek.
1962-ben lett amerikai állampolgár.
A hatvanas években a Brooklyn College-ben felnőtteknek tanított kompozíciót, rajz- és festőtechnikát, s tíz évig irányította az intézményt.
1970-től a Hudson partján lévő óriási művészházban élt és dolgozott. A házban rendezett művészeti kiállításokon rendszeresen szerepeltek alkotásai. Legtermékenyebb időszaka is ezekre az évekre tehető, gyakran jelenik meg alkotásain a műterem ablakából elé táruló világ.
Zugor Sándor 2002 februárjában hunyt el New Yorkban.
A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának 2001-ben ajándékozott festményei és grafikái 1955-ben készültek a sárospataki Alkotó Otthonban. Ez az anyag 2008-ban kiegészült az Amerikai Egyesült Államokban festett olaj és akril képekkel, melyek második felesége és testvére adományaként kerültek az MNM Rákóczi Múzeumának Képzőművészeti Gyűjteményébe.
Bamli Beáta – Tamás Edit
Fotók: Gombos Levente
